a kiállítás időtartama: 15. 4. - 18. 5. 2021
a kiállítás online megnyitója: 15. apríl 2021
kurátor: Miroslav Kleban
Szlovák Intézet, Budapest, Rákóczi út 15, H - 1088, Budapešť VIII
Ez a közös történelmi emlékezetre és a regionális összefüggésekre reflektáló, kulturális párbeszédként megvalósuló kiállítási projekt a kassai (Košice) képzőművészeti élet egyik személyiségét mutatja be a nyilvánosságnak: azt a magyar festőt, akit a szakirodalom gyakran a mai Szlovákia területén tevékenykedő első modern festőként nevez meg. Kővári-Kacsmarik Szilárd (Kővári-Kacsmarik Konstantin, Kővári Szilárd, szlovák változatban pedig Konštantín Kővári-Kačmarik néven is találkozhatunk vele) az 1902 – 1906 közötti években Budapesten a Magyar Királyi Mintarajztanodában és Rajztanárképezdében – a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjében –, Hegedüs, Edvi-Illés és Székely professzoroknál végezte tanulmányait. Az 1907-es év tavaszán részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat budapesti tárlatán, s az ott kiállított hét művével elnyerte Kohner Adolf báró állami ösztöndíját és a Nadányi-díjat, ami költséges tanulmányutakat tett lehetővé számára, előbb a szolnoki művésztelepre, s később, de még ugyanebben az évben Párizsba.
Tanulmányútjait követően visszatér Kassára, ahol teljes mértékben érvényre juttatja az impresszionizmus, szimbolizmus és a szecesszió alapelveit, s a kötetlen alkotómunkának és az alkalmazott grafikának szenteli magát. Kővári az impresszionista praktikák illékony érzékelését meghaladó luminizmus alapelvein nyugvó, sajátságos képzőművészeti programot alkotott magának. Személyiségére a 19. és a 20. század fordulója gyakorolt döntő hatást, továbbá a pozitivista filozófia törekvései és külvilággal kapcsolatos szemléletmód változásai, miközben a külvilág változatlanul olyan aktív művészeti ihletforrás maradt, amely például a legendás művésztelepeken: Szolnokon, Nagybányán, Kecskeméten is érvényre jutott. Munkásságának egyik területe az olajfestészet, de a kartonon száraz pasztellel készült képek alkotói technikája is érdekes: az utóbbi specifikuma a hordozó médium leleményes kiaknázásában rejlik, miáltal túllép az akkor már talán meghaladott impresszionizmuson és expresszívebb, az akkori európai szimbolizmus és expresszionizmus megnyilvánulásaival összehasonlítható expresszívebb vizualitással gazdagítja a közép-európai művészetet. Művében a szimbolizmusra és a szecessziós stilizációra utaló módon érdekes példákként vannak jelen a karikatúrával határos, arabeszk vonalvezetésű, tussal készült miniatűrök. Ezek a papíron született munkák a kor divatját fejezik ki, ezen túl pedig a művész saját, valamiféle bibliai spiritualitását; tükrözik továbbá, hogy az alkotó miként viszonyul egy olyan ember lelkének titokzatos, önnön miszticizmusához, aki nem csupán az időben, de mentális (társadalmi) értelemben is világkorszakok, valamint saját létének fordulópontján leledzik. A tussal készült vázlatok az expresszionizmus egyik válfajának érdekes töredékét jelentik, amelyek a norvég expresszionista, Edvard Munch kompozícióinak fojtogató, komor vagy nosztalgikus légkörét idézik fel.
Épp ezek a Kelet-szlovákiai Galéria gyűjteményéből származó, tussal készült miniatúrák képezik a galéria és a budapesti Szlovák Intézet közötti, egy kamarakiállításban testet öltő együttműködés tárgyát. Kővári alkotásaival a kassai Kelet-szlovákiai Galéria rendelkezik a legnagyobb számban, néhány további műve pedig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria (Slovenská národná galéria), Városi Galéria – Bratislava (Pozsony), illetve a Šarišská Galéria – Prešov (Eperjes) birtokában van. Kővári-Kacsmarik Szilárdot más kassai festőkkel: Halász-Hradil Elemérrel és Jaszusch Antallal együtt az ún. korai modernizmus progresszív hullámához sorolják, amely az 1918 előtti festészet társadalomkritikai aspektusait tükrözi; néhány évvel később az utóbbiak alakították ki a képzőművészek azon multietnikus csoportját, amelyet a két világháború között Kassai modernek néven ismertek.
PhDr. Miroslav Kleban
Kelet-szlovákiai Galéria
G. Kovács László fordítása
